Repertoár

Története

Képtár-Archívum

Gyermekrajz pályázat

Műsornaptár

Stúdió

Könyvtár

Kinek ajánljuk?

Információ

MIMOSZ ALAPÍTVÁNY

Könyvtár


Prológus
7
Lúdas Matyi - rendezőpéldány
9
János vitéz - rendezőpéldány
89
Toldi - rendezőpéldány
177
Jegyzetek

 

Elbeszélő költemények - színpadon
259
A "mesélő színházról"
.265
.Egy műveltségközvetítő színházról
268
A gyerek másodrendű állampolgár a színházi életben?
268
Neves szakmai tekintélyek bugyuta, hamis és káros nézeteiről

269

Zavaros nézetek a nemzeti kultúráról

270

Miért van kiemelt jelentősége nemzeti kultúránk ápolásának

275

A gyerek, mint speciális néző

275

Színház - alsó tagozatosoknak

276

Kultúra és művészet az élet szolgálatában

276

A kultúra szellemi morális értékeinek hagyományozódásáról

277

Színház - felső tagozatosoknak
278
 
A NEVESINCS SZíNHáZ
279
A színház rövid története (1992-2001)
279
Fohász a "gyerek házáért"
281
Egy kis statisztika
282
Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Archívumába szánt dokumentumokból
284
 
 
 
 
 
 

MIÉRT VAN KIEMELT JELENTŐSÉGE KORUNKBAN NEMZETI KULTÚRÁNK ÁPOLÁSÁNAK?
Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnökeként így fogalmazott a televízióban: "Az információ-robbanás, az átjárható határok, az ún. globalizáció nem le-, hanem felértékeli a nemzeti kultúrákat és azok teljesítményeit."
Romain Rolland Jean-Chistophe regényének egyik alapvető gondolata, hogy minden nép a maga csúcsteljesítményeivel tud bekapcsolódni Európa nemzetköziségébe. Az a nép, mely elveszti évszázados kultúráját, önazonosságát, elveszti a jövőjét is ebben a kemény és kikerülhetetlen versenyben. Ezért jelent veszélyt, ha a mai kelet-európai felgyorsított kapitalizálódásban, a hazai lakosság csökkenése melletti növekvő bevándorlással, a külföldről beözönlő "kulturális termékekkel", az olvasási kultúra válságával...; az új nemzedékeknek nem lesz megfelelően "átélt" kapcsolata saját kultúrájával. Identitástudata sérül meg.

A GYEREK, MINT SPECIÁLIS NÉZŐ

Az iskolás gyerek életkori sajátosságához tartozik az új ISMERETEK MEGSZERZÉSÉNEK A KÉSZSÉGE és IGÉNYE, azaz oktatás-nevelés intézményes szükséglete. Minden társadalom a maga NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÉNEK ALAPJAIT tekinti tananyagnak (beleágyazva a környező népek és a világ elérhető műveltségi értékeibe). Ez nem valami kegyeleti dolog, hanem - mint láttuk - a nemzeti megmaradás záloga.
Ha ez így van, akkor a gyerekeknek játszó színház - anélkül, hogy sajátos művészi profilját feladná - sokat segíthet ebben. A "mérvadó színházi körök"erről nem akarnak tudni semmit. Nem értik, hogy többről van szó, mint akármilyen mese színvonalas előadásáról. A Nevesincs Színház kilencéves működése hívja fel a figyelmet arra, hogy nem egyszerűen vissza illene adni a gyerekektől elvett színházat, hanem voltaképpen egy új szellemű Gyerekek Nemzeti Színházát kellene megalapítani - a néhai Déryné Színházhoz hasonlatos országos működési kötelelzettséggel. A színháznak tehát nemzetépítő stratégiai feladatot is el kell látnia!

SZÍNHÁZ - ALSÓ TAGOZATOSOKNAK

A 6-10 éveseknek szánt mesevilágban és mesés történelemben spontán megnyilatkoznak olyan alapvető (példává, modellé váló) magatartástípusok, melyek segítenek a gyerekben kialakítani az alapvető ideálokat, törekvéseket, eszményeket, értékes szokásokat és morális normákat. Ekkor formálódik ki identitásuk. A született kreatív szellem ekkor bontakozik ki (robbanásszerűen) vagy szűkül be(!) - a ráhatások következtében. Minden pszihológus és művész tudja, hogy a gyermekkori élmények egész életre meghatározóak. Íme a színház lehetősége és felelőssége!
Különös szerencsénk, hogy a magyar irodalom klasszikusainak vannak olyan - gyerekekhez is szóló - dramatizálható műveik, amelyek sikerrel játszhatók színházban. Ezért adjuk ki ezt a könyvet is. Ezekben az a szellem szólal meg, amely elődeinket megtartotta e földön, és a mai gyerekeket is kellően felvértezi az életre. Szent István Intelmeiből nem szokás idézni az utóbbi időben az alábbi gondolatokat:
"... nehéz lesz megtartani e tájon királyságodat, ha szokásban nem utánzod a korábban királykodó királyokat. Mely görög kormányozta a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozta a görögöket latin módra? Semelyik. Ezért hát kövesd szokásainat, s tieid közt kimagasló leszel, s az idegenek dícséretére szert így teszel."
De hogyan tud a kultúra, a művészet beleszólni az élet dolgaiba? Manapság ez sem evidencia "mérvadó körökben", így kénytelenek vagyunk erről is szólni.

KULTÚRA ÉS MŰVÉSZET AZ ÉLET SZOLGÁLATÁBAN

Zrínyi Miklós "A török áfium ellen való orvosság" című röpiratával konkrét (szakmai) tanácsokkal szolgál: hogyan tudunk ellenállni a török inváziónak? Itt a szellemi tevékenység, a kulturális alkotás KÖZVETLENÜL és PRAKTIKUSAN segít a megmaradásban. A Szigeti veszedelem megírásával, az áldozatvállalás példázatával pedig a LELKEK MEGERŐSÍTÉSÉT szeretné elérni. A művészet, a nemzeti kultúra tehát szervesen bekapcsolódik egy nép létkérdéseinek megválaszolásába. A magyar történelem (színházi nyelven) alapszituációja, sajnos, nem sokat változott az évszázadok során. E történelmileg "huzatos" földön többnyire elemi nemzeti létünkért, gazdasági és kulturális érdekeinkért vívott küzdelemeink és nemzeti felemelkedésünk vágya jelentették - és jelentik ma is - az alapvető sorskérdéseket. A magyar irodalom és művészet nagyjai - éppen e veszélyeztetettség miatt - mindig részt vállaltak e konfliktushelyzetek megoldásai kísérleteiben. Más, szerencsésebb történetű nemzetek esetében a művésznek nem kellett, és nem kell, ilyen mértékben foglalkoznia a politika, a társadalom ügyeivel.
Szász Endre a televízióban sugárzott műsorában szólt erről: "A l'art pour l'art művészet olyan, mintha valaki a kapálás kedvéért kapálna."
Nálunk azok a szerzők és művészek lettek meghatározó hatásúak, akik és amelyek korszakos problémát dolgoznak fel a legmagasabb művészi színvonalon. Nem véletlen tehát, hogy kik lettek klasszikusaink.
Ezért nem lehet közömbös, hogy ezek az alapvető művek eljutnak-e a mai emberekhez, az új generációhoz, vagy sem.

A KULTÚRA SZELLEMI, MORÁLIS ÉRTÉKEINEK HAGYOMÁNYOZÓDÁSÁRÓL

A magyar szabadságszerető nép - mondják, és így van. Hogyan vált ilyenné? Az is tény, hogy a szabad és jobb életet serkentő mozgalmakban, akár harcokban a magyar fiatalság mindig a legelsők között volt.
A suhanc Lúdas Matyi megalázást nem tűrő, igazságtevő szelleme ott buzog az 1848-as országgyűlési ifjakban, Petőfiben és megannyi társában, Adyban, József Attilában...
1956-ban a pesti utcákon hősi halált halt magyar Gavroche-okban. De tovább szőve e gondolatot: Fazekas nem Balassitól és a végvári vitézektől "örökölte" e szellemet? Vagy gondoljunk arra, hogy sehol a világon nem történt az meg, ami a közelmúlt magyar történelemében. Fiatalok párttá szerveződve egy évtizeden belül - parlamenti keretek között - kormányra kerültek. Ennek lehet bármilyen (jó vagy negatív) pártpolitikai megítélése, de egy biztos: ez a "Fiatal Magyarország" nemzeti kulturális öröksége, a hajdani országgyűlési ifjak szellemének legújabb hajtása, melyet a magyar társadalom szívesen fogad - ez is történelmi tapasztalat következménye. (Éppen ezért nagy a hatalomba kerültek felelőssége.)
Mindez nem történhetett meg máshol, csak Lúdas Matyi országában. Tennünk kell róla, hogy az új generációk örököljék e fifikás ezermester szellemet és elszántságot, hogy merjék használni, ha kell, a mogyorófa botot is.
Nem véletlen, hogy a TOLDI egy méltatlan sorban élő, nagy erejű, sokra hivatott bajnok "sikertörténetét" hirdeti. Nem véletlen, hogy Csongor és János vitéz boldogságkeresése, szellemi hűsége kifogyhatatlan. Nem véletlen, hogy Mátyás király a mesék hőse lett, ahol a juhászt és az uralkodót a kölcsönös hűség és bizalom fűzi össze... A mi földünkön élő népeknek ezek az alapvető tulajdonságok adhatnak erőt. Színházi előadásainak ezeket az "éltető nedveket" kell az élmény örömével belecsepegeteni a mai gyerekekbe, hogy mint védőoltások épüljenek be testükbe-lelkükbe. A színházi élményben mindez nem didaktikusan jeletkezik, és éppen ezért hatásosabb minden oktató szónál. Az élet tűzkeresztségébe viszi a nézőt anélkül, hogy az megégetné magát.

SZÍNHÁZ - FELSŐ TAGOZATOSOKNAK

Míg a kisgyereknél a kialakuló személyiséget kell kötvetendő példaképpekkel, ideálokkal, morális tartással segíteni, a felső tagozatos "kiskamaszt" a társadalomba való beilleszkedésben kell támogatnunk. A fiatal ekkor már keresi helyét a felnőttek világában. Vizsgálja, és agresszívan bírálja is azt - többnyire joggal. Ez az ún. "nevelhetetlen gyerek" kora. Ugyanakkor kalandvágy, az egyéni utak, az extremitások vonzásának ideje. Ekkor a legnehezebb és a legfontosabb a lelki kapcsolat fenntartása anélkül, hogy a parttalan szabadulási vágyat ne csorbítsuk nyilvánvalóan. Ez az első igazi testi-lelki krízis időszaka, hiszen biológiájában változik a gyerek, "forr a bor". Ekkor érzi ő is a legkiszolgáltatottabbnak magát. Ekkor a legfogékonyabb a pszichikus torzulásokra és a társadalmi devianciákra. A kapitalizmus - "fekete határon" - legálisan - beözönlő ún. kulturális élményei ekkor alakíthatják ki bennük a legtöbb és legveszélyesebb téveszmét, ideált, akár káros szenvedélyt és szokást. A filmek és videók akcióhősei, az áradó brutalitás és immoralitás, a gátlástalan és lélekölő pornó, a Barby babák giccses és szirupos hazug világa, a horrorok, a katasztrófafilmek hamis illúziói, hogy minden helyzetből ki tud menekülni a "szupermen" ... mindez éppen az ellenkezőjét oltja a gyerekeinkbe, mint amire egy erőteljes, normális és alkotó élethez szüksége lenne. Állítsuk szembe a divatáradattal a saját kultúránkat és az értékes külföldit!
Ezt is lehetne élménydúsan kínálni. A szép és igaz eszmények és célok is lehetnek vonzóak. Hiszen az említetteken kívül ebben a korban alakulnak ki a gyerekben az un. elvont eszmék, a történelemszemlélet, a hazaszertet, az élet igazi értékei, céljai, a hivatás és érdeklődés, az akaraterő, az elmélyült vallásos és mormális értékrend...
Mit adhat neki ekkor a színház? Például történelmi tudatunk pilléreit kialakító hősöket és példázatokat. Személyesen tapasztalhatja meg az előadások során történelmünk alapkérdéseit; Árpád, Szent István és Szent László valóban korszakalkotó zsenialitását, mely elhozott, letelepített, és "beépített bennünket Európába" . A kőszívű ember fiai élményével megértheti: a hazáért, a jövőért tudnunk kell áldozatot is hozni. Ha irodalmunk és történelmünk szellemét nem hagyományozzuk tovább a gyermekeinkre, az új generáció helyes döntéseinek létalapját vesszük el.
Ezért elfogadhatatlan a "színházi mérvadó körök" liberálisnak tűnő álláspontja, hogy mindegy mit játszunk a gyerekeknek, csak magas művészi színvonalon tegyük.
Ezért van szükég arra, hogy e "műveltségközvetítő" színházi program a lehetőleg legmagasabb szinten támogatva, kiemelkedő művészi nívón szólalhasson meg - nem egy zárt, elit színházban, hanem - járva a városokat, a községeket - az egész országban, és azon kívül rekedtek lakhelyein, mindenütt, ahol magyar gyerekek élnek.
Ösztönözni kell, hogy az önképzőkörök, az iskolai amatőr színjátszók maguk is adják elő e jellemformáló műveket. Közben megtanulhatnak szebben beszélni, választékosabban fogalmazni, mernek kiállni az emberek figyelő tekintete elé, sikerélményekben lesznek gazdagabbak, közösségek önbizalma nő meg...Ez is segítsen abban, hogy az ország népe, a magyarság méltatlan helyzetéből Toldiként felemelkedhessen oda, ahozvá képessége, munkájának ereje szólítja.

"Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!"
...................................................
"De amint színpadon
A népnek hirdetünk,
Ne hazudtolja meg
A cselekedetünk!"
(Petőfi Sándor: Színészdal)



Nevesincs Színház Teathrum Hungaricum